Közel hatvan éves vagyok már és egy kis borsodi faluban nőttem fel földműves családban, így talán nem furcsa, hogy nem igazán volt lehetőségem olyan irányban továbbtanulni amilyenben valóban szerettem volna. Szüleim és ismerőseim hatására a nyolcadik osztály végén szakmunkásképzőbe mentem, ahol varrónő lettem. Munkámat csináltam és egy napig sem voltam munka nélkül, de éreztem, hogy ez nem az én igazi hivatásom, belül más dolog munkálkodik bennem, ám addig, amíg gyermekeim nem álltak saját lábukra nem szerettem volna feladni a biztost. Idén májusban azonban változott a helyzet, legkisebb fiam is lediplomázott, más városba költözött és munkába állt. Elgondolkodtam hát, hogy mi is érdekelne igazán és rájöttem, hogy legidősebb fiam feleségének hobbija a lakberendezés közel állna hozzám. A múlt hétvégén ültünk le először, akkor találkoztam a lakberendező programokkal és bevallom nem gondoltam, hogy ennyire egyszerű a használatuk, ha rendelkezik valaki megfelelő számítógépes felhasználói tudással.